
2008. november 28., péntek
Kék és széncinege
Európai kék cinege
Angol kék cinege – Egyesült Királyság
Baleári kék cinege
Észak-afrikai kék cinege – Marokkó, Algéria, Tunézia
Kanári-szigeteki kék cinege
Tenerifei kék cinege
La Palma-i kék cinege
Hierro-szigeti kék cinege
Perzsa kék cinege
A színpompás kis madár nevét kék fejtetőjéről és kékes szárny- és farokvégéről kapta. Csőre, torka, valamint fehér arcfoltjait közrefogó szem- és nyakszalagja fekete, hasa sárga, háta és szárnyai zöldes színűek. A számos alfaj közül az Észak-Afrikában és Kanári-szigeteken élők élénkebb színűek, de hátuk és fejtetejük sötétebb, míg a perzsa alfaj fakóbb színezetű. Az európai alfajoknál megfigyelhető fehér szárnyfoltok sokszor hiányozhaznak.
A nemek egyformák. A kék cinege átlagos testtömege 9-13 gramm, hossza 11-12 centiméteres, szárnyfesztávolsága 17-20 centiméter körül mozog.
A faj igen hasznos kis rovarpusztító, kedvelt táplálékát lepkehernyók, pókok, poloskalárvák, lószúnyogok, bársonylegyek képezik. Állandó madár, telente kényszerűségből magvakat fogyaszt; ilyenkor rendszeresen felkeresi a madáretetőket, akár más madárfajok társaságában is. Szűkös kínálat esetén kóborolhat is.
Énekhangja vidám trilla, egyébként sokféle hangadása közül a legismertebb a „tszí-tszí-tszí-tszit”.
A kék cinege szaporodása különféle természetes és mesterséges erdőkhöz kötődik, mivel fészkét faodvakban rendezi be. Gyakori vendég a kihelyezett fészekodvakban. Az elfoglalt odvakban gyökerekből és fűszálakból építi fel fiókái jövendő lakhelyét, amit mohával és szőrszálakkal puhán kibélel. Évente kétszer költ. A költés ideje április-július között van.
Egy fészekalj kb. 12 tojásból áll, amelyeken a szülők felváltva kotlanak két hétig. A kikelő csupasz és vak fiókák fészeklakók, de alig 18-22 napon belül kitollasodnak és kirepülnek. Addig gondos szüleik különféle ízeltlábúakkal, különös szeretettel lárvákkal táplálják őket.
A magyarországi állomány az Északi-középhegységben, a Bakonyban, a Mecsekben és a Dél-Dunántúlon a legsűrűbb, és az Alföld délkeleti részén a legritkásabb. Becslések szerint Magyarországon 170 000 – 270 000 fészkelő pár élhet.
Magyarországon ennek ellenére védettséget élvez, eszmei értéke 10 000 forint.
2008. november 20., csütörtök
Varjú
VARJÚFÉLÉK a verébalakúak rendjének egyik családja 113 fajjal, melyek közül 11 költ Európában. A család az északi féltekén fajokban gazdagabb és elterjedtebb. A legnagyobb testű, fekete tollazatú énekesmadarak. A méretük seregélynagyság és 70 cm közötti. A hosszúkás, többnyire durva és erős csőrük egyenes v. kissé hajlott. A tövénél serték ülnek, melyek betakarják az orrnyílást.A hangjuk rikácsoló, csörgő v. károgó, de vannak kellemesen csengő szólamaik is. Akad közöttük sok jó hangutánzó, egyesek beszédre is megtaníthatók. A táplálékukat a földön keresik. A hím és a tojó egyforma. Sziklákon, fákon v. odúban költenek. A legáltalánosabb a fákon, gallyakból épített fészek, melyet a pár együtt készít. A tojásaik színesek és pettyezettek. Csak a tojó kotlik, a hím viszont eteti őt.
2008. október 26., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)





.jpg)









.jpg)
.jpg)













